Haver - translations added

Egy szédületesen fehér sztalaktit,
melynek gondolat pihen a homlokán,
sugárnyaláb testével tajtékozván,
megrendítők s zendülők az ajkai;

Az éjszaka derekán felmegyek egy toronyba.
A pókok és a bölcs kuvikok
versengenek, hogy utamat állják nyomban,
őrségükben a keskeny lépcsőfokok.

Mostantól többé nem látlak,
elmegyek, minden jót neked!
Már útjaimban sem talállak
tégedet.

Vannak tapasztalataink a konzíliumokról,
Ahol orvosok kérdeznek a kiáramlásokról.
Érdekli őket a tónus, a bőség, a fázis,
Szellentésnek mondják, de lehet gáz is.

Fent laktam egy szobában
A negyedik emeleten,
Az Universității utcában,
A nagy házon rácsszerkezet.

Ólomkoporsók aludtak mély álomban,
Ólomvirágok és gyászruha --
Álltam a kriptában...s átjárt a huzat...
És az ólomkoszorúk nyikorogtak.

kedvesem, aludj nyugodtan a párnámon
én majd virrasztok és nézlek téged
sokat játszottunk egymással
a vodkás üveg félig van s az éj éppen tetőz

I
jaj nekem, a seb begyógyult
jaj, a vér megszáradt
és heges lett.

Az udvarról jött és besiklott a lyukon
A ház alatti pincébe.
Egy örvös kígyó volt, inkább fehér, fehéres.
George gyerek volt: ‒ Ni a kígyó, ni a kígyó!

I
Mert a Nap nem tud leáldozni,
ha nem fordul meg a várak
szüzei után, kérdezem: