Bacilul lui Koch - (A Koch bacilus) - George Topîrceanu

(Fordította: Csata Ernő)

Mélyen tisztelt Hölgyeim,
Előkelő Közönség!
A fesztiválon köteles, bármely vendég
Meghallgatni, megelőzve a szórakozást,
Egy hosszú és nagyon fontos előadást.
Ezen vészterhes adatok alapján,
A színpadon van egy előadótanár,
Egy híres ember, magas rangú személy…
De, ne vegyék úgy, mint fenyegetést!
Azért, hogy ne mi legyünk büntethetők,
Hogy mellőztük a programot, ‒ az illető
Kész megtartani Önöknek, másfél órán át,
A nehéz, szakmai konferenciáját.
Még nem is örülnek? Mért keseredtek el?
Egy kis türelmet, mert nem fejeztem be.
Egyébként, az lenne igazán abnormális,
Idehívni Önöket a székekben szundikálni;
Mert az álom, függőleges helyzetben,
Öt banit sem ér, ilyen elszigetelten;
Mert senki senkitől el nem várja,
Lenyelni a fesztivált, ha van konferenciája, ‒
Könyörületből és emberszeretetből,
Tudva jó előre, mit tud minden ittlevő,
Engedelmükkel, nem hódolunk a divatnak
És konferencia helyett egy ódát hallhatnak.

Mélyen tisztelt Hölgyeim,
Előkelő Közönség!
Az ódám egyenesen egy szörnyűség,
Szegény múzsám, megijedt és megrettent,
Mikor segítségét kértem, ihlet helyett,
Kifogásolt valamit, kisomfordált az ajtón,
Eltűnt… agyő! Egyszerűen, otthagyott,
Éjjel és prózával tele a tintatartóm.
Sok szó a baktériumokról és tüdőbajról,
A Koch-féle bacilusról…
Ahogy látják
Itt éppen, a költők kedvenc tárgyát!
Ó, ne féljenek… az ördög is fekete,
Mikor lefesti egy jó portrés ecsete,
De… itt kissé sárga és amott kékes
Kicsit… és kárminvörös a szája széle, ‒
Pedig mi oly elviselhetetlen volt az előbb,
A csúnya és utálatos ördög már elviselhetőbb.
(De vajon, nem teszik-e naponta a hölgyek ‒
Ők maguk, éppen a saját bőrükön ezt?
De, még az urak is ‒ nőneműek azok…)
A bacilus, amelyikről beszélni akarok,
Itt van a teremben… jól tudom, hogy engem hallgat,
De nem árulja el magát, mert megfoghatatlan.
Jegyet nem vett, mert kicsike-forma,
De, ahol sokan vannak ő is ott van!
Inkognitóban, mint királyok és kéretlen jön
Bármilyen házba; bárhol veled szembejön:
Sörözőkben, utcán, a moziban a koszban;
Szeret játszani más bacilusokkal a porban;
Sétálni megy a vonattal, a villamossal,
És mindenütt az ember mint a bogáncsot hordja.
A gyárban, iskolában vagy a járdán hóbortosan, ‒
De mindenütt a saját érdekében koslat!
Gyakran adja hitelbe készséges gazdáját
Hosszú lejáratra, mikor nem… vágtáz,
A dohányipar ad neki engedményeket;
A szeszes italoknál is nagyon érdekelt;
Haszna van a túlkapásból… Lesben áll, rejtett,
Az élet nagy harcában kicsi, de rettenetes ‒
Ébren van akkor is, ha úgy tűnik alvó,
A hivatalokban ő, a ,,jogi tanácsadó''
És nagyon kemény a városi térben,
Az emberi faj legnagyobb ellensége…

Igen tisztelt Hölgyeim!
Mialatt mondom ezt a beszédet,
Ha egy medvét látnának bejönni e helységbe,
Nem rohannának ki az ajtókon és ablakokon
Mindannyian a lábaikat kapkodón?
Miért? Mert nagy és nagyon ijesztő…
Koch bacilusa azonban fenyegetőbb!
Mert nem látszik és egy csipetnyi,
Nem ijeszt meg senkit…
Gondolkozzunk egy szemernyit.
Ha Himalája vagy mogyoró a mérete,
Tudva, hogy megöl, kicsi-nagy kit érdekel?
Mondják meg Önök: mért fontosabb az,
Ha egy tolvaj lelő, hogy ő kicsi vagy nagy?
Lehet kicsi, a bacilus… de rossz! Mellette
Egy bárány a behemót medve.
Hányan halnak meg, minden országban,
Akiket medve esz meg? Három-négy…
Míg ez a vadállat,
Az ember halálos ellensége
Megtámad és kiolt minden évben
Nem tíz, nem száz… ezer és ezer életet,
Tízezer és százezer fiatal életet.
A kegyetlen tettei és a falánksága
Után ítélve, hegynyi a nagysága!
Egy kígyózó sárkány, egy szörnyeteg,
Mely irgalom nélkül, egyre éhesebb
És sosem lakik jól, mindig telhetetlen…
*
Engedelmükkel, eleget bántalmaztuk.
Jó volna, ha nagyító alá kerülne,
Hogy megtudjuk: milyen alakú és mit művel?
A tudósok és orvosok szerint, mint Argon,
A bacilus olyan forma, mint egy karó…
De a betegek azt mondják Ciucă doktornak,
Hogy ők nem érzékelik, csupán furkósbotnak!
Mi is ez valóban? Egy nulla, mint egy szellem,
Nincs akkora, mint a légytojás, mint a tű hegye, ‒
Mint egy henger… Sajnálom, hogy nincs mostan
Nálam kréta és tábla, hogy Önöknek felrajzoljam. ‒
Azt beszélik, hogy a növényvilágból való,
De nem hiszem… mert úgy tűnik csaló,
Egy családból lenne a virággal,
Fivér a mákkal és rokon a cikóriával,
A gyöngéd mimózával, a sápadt nárcisszal…
Nevetségessé válna az egész família!
Nem, nincs növény formája ‒ ellenkezőleg:
Van tudomásuk agresszív növényről Önöknek?
Láttak már egy virágot is vagy akár fákat
Kiugrani a kertből és emberre támad?
Vagy egy kis gombát el tudnak képzelni,
Amelyik támadna, ha nem bántja senki?…
Ha elfogadjuk, hogy a kis utálatosnak, talán,
Jelleméből, valamit átörökített neki a csalán, ‒
Nem nagyon hasonlít a fajra, melynek a tagja,
Modorában, ahogy viselkedik, leginkább abban.
Elpusztítja a szervezetek élő szöveteit;
Megtámadja a gyerekek törékeny szerveit;
Orrában és szájában hordja, szinte, minden személy.
De leginkább kedveli a légies lány mellét,
(Habár nem ellenállóbbak az atléták sem).
És ‒ furcsa! ‒ nem kíméli a költőket sem,
Vonzódik hozzájuk… úgymond, különösen
Szereti megölni a legnagyobbakat, főleg! …
Általában, árnyékban él. Ha kikerül a napra,
Szomorú lesz és néha, az életét is adja.
De, nem mindig. Szárazon, mint egy múmia,
Gyakran, mérgében rátör a letargia,
Por lesz s az enyhe légbe felkapaszkodik,
Úszik a levegőben… és folyton forgolódik
Körülöttünk, amíg adódik egy katlan
És életre kel ‒ ismét pálcává lesz abban!
Tudósok vizsgálják tenyészetekbe téve, -
Olyan kocsonyaszerű… valami zselatinféle,
Ahol a mikrobák élnek, mint Ábrahám kebelén
És sokasodnak ott, ahogy akarnak…
De, szinte elfeledém!
Ez nem szeretkezik. Ellentétben az emberrel,
A Koch bacilus meglepően szeplőtelen.
De akkor, hogy szaporodik? Milyen csodával?
‒ Sejthasadással avagy osztódással:
Kettészakad előbb… majd néggyé törik…
És kilenc hónap alatt e színházat is megtöltik
Gyerekkel, unokával, testvérrel és apóssal,
Unokatestvérrel, apatárssal és sógorokkal,
Hogy egyetlen nővér sem tudná megmondani,
Melyik kié és melyiknek kik a rokonai!
*
Igen tisztelt Hölgyeim!
Csupán még néhány szót ejtenék,
És befejezem… (biztosítom, hogy nem is mernék
Beszélni Önöknek a Koch bacilusról egy egész éjjel).
Ahogy mindenki tudja, a mikroba terjed a térben,
A levegőben, érintkezve egy otthoni beteggel,
Az ízletes marhahússal és a tehéntejjel, ‒
De leginkább, ha alkalmas helyre cuppan,
A csók is együtt jár a bacilussal.
Jó volna, mert az óvatosság az arany,
E kis sárkány útjában ne Ön legyen az alany
És gondolja meg jobban minden józan ember,
Hogy nem érdeke és nincs miért siessen,
Meghalni tüdővészben…
Mert kimúlhat akár, más betegségben,
Vagy egy téglával magát fejbe kólinthatja,
Ha saját életét túl unalmasnak tarja;
De, ha szereti az életet és a napot, akkor
Jó betartani azt a sok régi parancsot,
Amit az orvosok egy évszázada mondanak
És ismeretlennek tűnnek sokaknak:
Ne ülj egész nap a könyvek között,
De a hús és a tej ‒ sütött legyen és főzött.
Minden italba és minden ételbe
Tégy karbolsavat ‒ ne sokat: egy cseppet…
És legkevesebb kéthetente egyszer
Minden ember mosson arcot és kezet…
A postán s az állomáson (és minden mocskos helyen),
Csak a zsebkendőjébe köpjön minden ember,
A földre csak akkor szabad, ha beteg…
S ha színházba vagy iskolába menet
Már az ottani levegőtől is dunnyogsz,
Javalltabb, ha egyáltalán nem is szuszogsz…
Aki hörgőhurutos vagy szamárköhögéses,
Óvakodjon nagyon attól, aki egészséges!
Ne töltse az éjt olyannal, mi le van tiltva,
Tartsa egész télen az ablakokat nyitva.
Nyáron menjen Szinajára, ott jó a levegő,
Üljön benn a házban, mert kinn vizes az eső…
Emelett jó, ha vérszegénység a bajod,
A saját életedet is megspórolhatod.
Ha nem akarsz a végén kiábrándult lenni,
A kimerülést és minden túlkapást kell kerülni.
Csökkentsd a dohányt és hagyd alább a piával!…
De, ha mégis, érinteni próbálod a száddal
Egy elit személy bőrfelületét, ‒
Bármilyen sietős is az a személy,
Előtte a helyet, melyet a szád megcsókolna,
Letörüld egy szublimáttól nedves ronggyal.
De, hogy biztosabb légy nem mondok, csak ennyit:
Ne csókolj se kezet, se szájat, se… semmit!

Added by: haver

Translator: Csata Ernő
Language: Hungarian

see more poems written by: George Topîrceanu