A gyufa balladája - (Balada chibritului) - George Topîrceanu

Fent laktam egy szobában
A negyedik emeleten,
Az Universității utcában,
A nagy házon rácsszerkezet.

Ebben a házban, sajnos,
Aminek gazdája bigott,
Nem volt villanyáram.
De egyéb mind volt:

Lépcsők, balkonok, folyosók
És mint minden nagy blokknak,
Sok-sok lakosztállyal -
Mindenféle lakója.

Egy alkalommal, hazajövet
A moziból, az éjszakában,
A földszinten, a sötétben,
Lépteket hallok utánam.

Szólt egy lenge termet
hangja, halk suttogása:
,,- Ha nem zavarom
Uram, nincs egy gyufája?''

Talán fiatal? Szép is?
Vagy férjes asszony?
Turpisságok nélkül,
Fogom a gyufát és átadom.

Rohanok fel a lépcsőn,
De a folyosóra érve,
Előttem egy ajtó
Lassan kinyílik éppen.

És az ajtónyíláson át,
Kérdi borzos, szőke hajával
Egy álmos kisasszony:
,,- Uram, nincs egy gyufája?''

Ezt én jól ismerem:
Szép, szalmaszőke szinte,
Kiszolgálom hamarjában
S felmegyek még egy szintet.

Amikor a holdfényben,
Mi átsütött a függönyön,
Mit látok? Egy barna nőt,
Ki pizsamába öltözött.

Ő az! Éppen Ő! -
A nő, aki után elolvadok
Vagy tíz nap óta
És semmit sem bátorkodok!

Még nem ismertük egymást:
,,- Merészkedem, bocsánat,
De a férjem elment hazulról,
Nincs magának egy gyufája?''

Egy gyufa? Mily öröm,
Van még kettő úgy tudom,
Adtam volna négyet is,
Ha nem pazarlom el az úton.

Újabb lépcső, az utolsó,
A folyosón valami neszel,
Mi az? Egy ördögi lány,
Rajta blúz és pendely.

Félénken megállít:
,,- Ha nem siet iszonyúan,
Elnézést a merészségért,
Kellene... - Mi? - Egy gyufa.''

Muszáj adjak, másként
Még dühbe gurítom,
Keresgélek a zsebeimben,
De bánatomban kifordítom:

,,Csak egy fejet találtam,
Csupán ennyit, elmennék,
Nem tudom meggyúl-e.
Meggyúlt? A te szerencséd!''

Mikor végre hazaérek,
A szobámba: meglepődve!
A szeretőm (van kulcsa)
Vár rám, mint egy hősre:

,,Három órája a sötétben
Várlak, mondja, pokolian utál,
Nagyon ideges vagyok,
Gyorsan adj egy gyufát.''

Megint gyufa? Érzem kijövök
a sodromból, leégés a javából:
,,Mi vagyok én, foszforgyár?
Egyedárusítás? Bolt?

Mióta bejöttem a házba
Csak gyufa, gyufa, gyufa,
Az ördögbe az összessel,
Nincs, az utolsót is elfújtam!''

Added by: haver

Translator: Csata Ernő
Language: Hungarian


see more poems written by: George Topîrceanu



Share: