Szeretet - (Iubire) - Lucian Blaga

(Fordította Csata Ernő)

Szeretsz - a rézkorsó hogyha,
megtelik szinte magától
rendre, ősszel és virágokkal,
tűzzel, évszakkal az indáktól.

Szeretsz - ha a kecses szentképet,
mi fájdalmadból lett egy életen át
rámában őrzöd, mint sebével
az ősrégi, zöldellő fát.

Szeretsz - ha idő távlatán, sötét
örvényeken, hol egy spóra sincs,
gyűjteni lendülsz az árnyak közé,
s tied lesz a szöszke mosolyú kincs.

Szeretsz - ha a sok érzés meglátja,
hogy a világon csak szívet talál,
s hogy az útjai végén őt várja
egy másik mese, nem a halál.

Szeretsz - ha a teremtett magában,
a váltással, viharral, nyugvással,
neked sem tűnik egyaránt másnak,
mint holdtól átitatott lávának.

Added by: haver

Translator: Csata Ernő
Language: Hungarian


see more poems written by: Lucian Blaga



Share: