Itt az én házam. Amott a Nap és a kaptáros kert.
Ti elmentek az úton, benéztek a rácsos kapun
és várjátok, hogy beszéljek. - Honnan kezdjem?
Elhihetitek, higgyetek nekem,
bármiről beszélhetsz, amennyit akarsz:
a sorsról és a jóság kígyójáról,
arkangyalokról, melyek felszántják
a földet ekével a kertekben,
az égről, amerre növünk,
gyűlöletről és bukásról, búról és feszületekről
és mindenekelőtt a nagy elmúlásról.
De a szavak, könnyei azoknak, akik sokat
akartak sírni, de nem tudtak.
Keserűek nagyon a szavak,
ezért - hagyjátok,
hogy járjak némán köztetek,
hogy jöjjek elétek behunyt szemmel.
Share: