A messzeségben néma villámlások
lüktetnek néha-néha,
mint anyatestből kitépett
hosszú póklábak.
Forróság van.
Az egész határ végtelen búzatábla
és sáskaének.
A napon kalászok ölelik keblükre a szemeket
mint szopó csecsemőket.
Az idő lustán elnyújtja perceit
és elbóbiskol a pipacsok között.
Fülébe ciripel egy tücsök.
Share: